A magyarság a honfoglalást megelőzően, vándorlásai alatt is tartott vásárokat. Korai kereskedelmünkben szerepet játszottak a kálizok (böszörmények), kabarok, zsidók, latinusok (olasz, ófrancia és vallon nyelvet beszélő telepesek összefoglaló elnevezése). A vásárokon nagyobbrészt a csere kereskedelem dominált, olyan értékközvetítővel mint a prém, vagy szarvasmarha.
Később, a várak szomszédságába templomok épültek, amelyek befolyásolták a vásárok tartásának helyét és idejét. A vasárnap mint szókapcsolat jóval korábban jöhetett létre, s eredeti jelentésében a vásározással kapcsolatos munkaszünetre vonatkozhatott, a későbbiekben pedig az a funkciója is kialakult, hogy a keresztények heti ünnepnapjának jelölőjévé vált. A kereszténység terjedésének elősegítése miatt István király a vásárok megtartását a templomba járással úgy kötötte össze, hogy a vásártartás királyi monopóliumát biztosította a templomos (egyházas) helyeknek. A dies dominica fogalmának megjelenése, amely a vásárok állandó napját jelentette, így egységesítve a vásártartás helyét és napját. Rendeletben mondta ki, hogy a vásárokat a templomok mellett és vasárnapi napon azaz a szentmise napján kell tartani. A kisszámú keresztény templom mellett rendszeresen összegyűltek a magyarok a környező településekről, a heti egyszeri szentmisére, így a honfoglalást követően népes vásározó helyek jöttek létre a templomok körül. István király vásárainak biztonságáért a várszervezet és a fegyveres várjobbágyság felelt, szolgálatukért a vásárvám egyharmadát kapták, a kétharmad rész a királyé maradt. Mi sem bizonyítja jobban a vásárok jelentőségét, mint az, hogy a városokat a vásártér köré építették. A hetivásár a környező falvak népét mozgatta meg, míg a nagyvásár, az egész megyét.
1156-ig sértetlenül maradt fenn I.István vásármonopóliuma, ekkortól kezdve adományoztak királyaink egy-egy vásár vámjából harmadrészt monostoroknak, kolostoroknak, később II. Géza uralkodása alatt magánszemélyeknek is. Ez idővel megváltoztatta a korábbi vasárnapi vásártartás rendjét és elterjedtek előbb a szombati vásárok, majd pedig a hét bármely napján tartható vásárok. IV. Béla rendelkezésére, elsőként Esztergom tarthatott országos vámmentességet élvező vásárt és első napi, vagy napos piacot. A vásárok száma növekedésnek indult és a XVI. század közepéig a nagyobb városok országos vásárokat is tarthattak. Az országos vásárokat így már nem a király, hanem az illetékes városok szabályozták.
Felhasznált források:
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/202.html